Páros: Fubuki Shirou/Saját karakter
Korhatár: nincs
Műfaj: fluff
Figyelmeztetés: -
Bevezető: Valahol a 2.-3.-dik évad között játszódik. Fubuki osztályába új lány érkezik, akit lenyűgöz egy bizonyos ászcsatár focizása.

Sziasztok, Watacukorfelho334455 vagyok, de ezen az oldalon csak Meme. Szóval, régóta blogolok,de a rövidke kis történetek sosem voltak az erősségeim. De ahogy Endou mondja, ha edzünk, bármit elérhetünk,épp ezért írtam meg ezt a kis ízékét ^^Kérlek legyetek elnézőek, ez az első ilyen ficem :)

A vastag felhő rétegen a nap sugarainak esélye sem volt áttörni. A hó békésen szállt alá a házakra mintha csak a pelyhek lassú táncot jártak volna a levegőben. Yuzuru zöld szemei csillogva pásztázták a tájat. Ahonnan ő érkezett nem havazott soha, itt Hokkaidón szinte mindig nagy hó volt, ez lenyűgözte a lányt.

­– Tetszik, Yu-chan? – kérdezte apja félig hátra pillantva a lila hajú gyerekre.

– Igen, mintha aludna a táj – mondta álmodozó hangon, de már csak a gondolatra is, hogy kiszálljon a meleg kocsiból, kirázta a hideg. Hát megérkeztek, a helyre ahol új életük kezdetét veszi.

    Yuzuru anyja és apja alig párhete váltak el, csúnya szakitás volt, de szerencsére a férfi ügyvédei nyerték meg a gyerek elhelyezési pert. Így Hayato úgy döntött, visszaköltözik gyerekével szülő helyére. Itt tiszta lappal kezdhetnek, mind ketten.

***

Yuzuru idegesen toporgott az ajtó előtt. Új iskola, új diákok, minden annyira új lett, és olyan hirtelen. Ez egy olyan lánynak, aki mindig ugyanazt teszi, és szereti a monotonitást, nagyon sok volt. Egyik kezét mellkasára tette, hogy megnyugtassa háborgó szívét. Végül mikor a tanár kérte, belépett a terembe.

– Bemutatom az új diákot, Kawazu Yuzuru, – fordult felé az ősz hajú tanár.

– Nagyon örvendek-nyögte ki a lány, és meghajolt.  

– Ülj le kérlek Fubuki-kun mellé – mutatott  a tanár az egyetlen üres helyre. Yuzuru sietve próbált eljutni a helyére, de mivel a cipője még vizes volt, megcsúszott, és elesett. Erre az egész osztály hangos nevetésben tört ki. Kivéve egy embert, egyet, aki elbűvölten figyelte a sötét lila hajú lányt, akinek arca erős piros árnyalatot öltött a szégyenre, ahogy lassan lábra állt.

Székéhez érve azonnal leült, és lehajtotta a fejét. Próbálta visszafogni könnyeit, ami a néha-néha még mindig felhangzó kacajok miatt egyre nehezebb volt. Shirou le sem vette szemét a lányról, úgy érezte a fiú, mondania kell valamit, így mikor a tanár hátat fordított nekik, a másikhoz hajolt.

– Hé… jól vagy? – suttogta. Yu a szürkés-hajú fiúra pillantott a szemei kedvesen csillogtak, még is a lila hajú lánynak ez volt az utolsó csepp a pohárban. Szemei idegesen villantak, ahogy a fiúra nézett.

– Hagyj békén! –morogta, majd előre fordult. Fubuki értetlenül nézte Kawazut, majd egy sóhajtás után ő is a táblára pillantott. Ő csak jót akart, nem akarta megsérteni a másikat, a szívét sosem érzett érzés öntötte el. Őt minden lány kedvelte eddig, így nem értette, hogy Yuzuru miért nem, hiszen csak egy ártatlan kérdést tett fel.

***

A hideg csontjáig hatolt, ahogy végig rohant az udvaron.

– Fubuki-saaan – egy kiáltás állította meg, de a jeges talajon majdnem megcsúszott, egy kisebb sikkantás hagyta el száját, de sikerült vissza nyernie egyensúlyát. Figyelmét a focipályára emelte, ahonnét a hang érkezett. Az osztályteremből már ismert fiú épp akkor fogadta a passzt az egyik csapattársától, majd gyorsan, mint a villám felrohant a kapuhoz. Yuzuru levegőt is elfelejtett venni, annyira lenyűgözte a látvány. Annyira gyors volt, mint a szél, és mikor a kapura lőtt, a lány kihagyott egy ütemet. Olyan erős volt a rúgása, hogy a kapus kissé hátra csúszott. Yu nem bírt magával, lerohant a pályára, ezzel kiváltva néhány döbbent sóhajtást. Egyenes fürtjei csak úgy lobogtak utána. Fubuki nem értette mit néz olyan értetlenül a kapuban álló barátja, így oldalra pillantott. A lány megállt előtte, kapkodva a levegőt, komoly szemekkel pásztázta az értetlen fiút.

– Ez lenyűgöző volt Shirou-kun! – fakadt végül ki Yuzuru, széles mosollyal.

– Köszönöm Yuzuru-chan – mosolyodott el Fubuki is, szíve mélyén megnyugodva, hogy a lány nem utálta meg örökre.

***

– Áhh… Hokkaidoun olyan hideg van – lehelte meg kezeit a lány panaszosan. Egy hete történt a pályás incidens, azóta Yuzuru és Shirou minden nap együtt mentek haza. A fiú egyre jobban érezte magát a lány közelében. Eddig bármerre ment, akár az Izanuma Karavánnal, akár a barátaival mindenhol lányok vették körbe azonnal, mosolyogtak rá, kedvesek voltak, de Kawaza más volt, ő nem azért volt kedves vele, mert helyesnek tartotta, hanem mert kedvelte őt. A focija miatt kedvelte meg, ilyen még sosem volt.

– Van egy ötletem – mondta hirtelen, ezzel felkeltve magára Yu figyelmét. Fubuki elő kereste a táskájában lévő sálat, a sálat, melyet már nem viselt, de nem volt szíve megválni tőle. Megállt, mire a lány is követte példáját. Óvatosan Yuzuru nyaka köré tekerte a meleg anyagot, majd elmosolyodott büszkén.

– Ez talán felmelegít – mondta végül.

– Kö…köszönöm… – suttogta a lány olyan halkan, hogy félő volt a hangját elnyeli a szél. Felnézett a szürke szemekbe, mire arcán kigyúltak a láng rózsák, kivételesen nem azért, mert a hideg kicsípte az arcán. Az a gondoskodó csillogás, ami a fiú szemében volt, teljesen elbűvölte.  Homlokát a másik mellkasának döntötte szó nélkül. Fubuki döbbenten pislogott párat, és magához ölelte a törékeny testet. Yuzuru már nem érezte úgy, hogy fázik, egész testét melegség járta át.

Véleményládika - Írj véleményt :)