Amikor hazaértünk délután volt.
- Na srácok egy hét múlva, este karácsonyi buli. Jó most húzzuk ki a titkos télapókat.
Amikor mindenki ki húzta a sajátját haza ment.
- Tenma, pici fiacskám hát itt vagy?
- Anyu! Kicsit korán jöttetek.
Fei rögtön meghajolt illedelmesen, köszönt és bemutatkozott.
- Szia Fei-kun. Aki már mesélt rólad. Most olyan, mintha két fiam lenne.
- Jaj anyu.
Együtt vacsoráztunk, hogy anyu, apu és Fei jobban megismerkedjenek.
- Fei-kun. Egyél rendesen. A focistáknak kell az utánpótlás.
- Köszönöm, de így is tele vagyok.
Vacsora után beszélgetünk. Anyu és apu kérdeztek, Fei pedig válaszolt.
- És mond csak Fei-kun hány éves vagy?
- Annyi, mint Tenma.
- Hol születtél?
- Itt, Inazuma városban.
- Hol vannak a szüleid?
- Anyu, azt hiszem most már elég.
- Nem, én szeretném megismerni Fei-kun szüleit.
- Nagyon sajnálom, de nincsenek szüleim. Az anyukám meghalt, apukám pedig elhagyott.
Anyu és apu elcsendesedett és arcukra fagyott a mosoly. Pár perc múlva bocsánatot kértek.
- Ugyan nem a maguk hibája.
Erőltetett mosollyal az arcán mondta. A szüleim ezt a kis hibájukat megjegyezték.