Ééééééééés a történet kezdődik!

Kiyama Hiroto sosem volt türelmetlen, de idegességében az órájára pillantott.

Késik.

Futott át az agyán, és morgolódva nézett körül. Sehol a leírásnak megfelelő személy. Direkt félórával hamarabb érkezett meg, nehogy a társa jöjjön meg hamarabb. Erre még késik! Több mint… lássuk csak… háromnegyed órát! Talán elnézte a dátumot? Mármint a társa, nem ő. Mindig is maximalista volt, inkább megnézett valamit ötször, minthogy elkéssen. Pechesnek érezte magát, hogy ilyen embert kapott maga mellé. Pedig Hitomiko-san azt mondta, hogy régóta benne van a szakmába, sokat tanulhat tőle.

Persze, elkésni – horkant fel magában Hiroto. Nem fért a fejébe, hogy mit is tanulhat ilyen embertől. Már ki is alakult magában, hogy milyen alak lesz. Valószínűleg alacsony, trehány férfi lesz. Ne adj’ isten, nő, mert azt már nem bírná ki.

Ugyanis Hiroto egészen jóképű volt, értsd a lányok úgy futottak utána, mintha valami félisten lenne. Szinte az is volt. Hirotonak középmagas alkata, viszonylag normális testsúlya volt. Ritka, tűzvörös hajjal bírt, amit órákig szokott állítgatni, hogy tökéletesen beálljon. Ezt, persze sosem mondaná el senkinek. Sötétzöld szeme, mindig kedvesen, vidáman nézett, akkor is, ha valakire mérges volt. Ehhez egy vastag, fekete keretes szemüveg párosult, na meg a hétköznapokon is hordott zakója, hűséges társával, a nyakkendőjével.

Hiroto újból az órájára pillantott. Ötvenöt percet késik. Felháborodva hagyta ott a találkozási helynek kijelölt kávézót. Ő belőle nem csinálnak bolondot!

oOoOo

- Tessék? – kérdezte higgadtan Hiroto. – Lemondta? Mi az, hogy lemondta? – folytatta, ugyanolyan higgadt hangnembe.

- Jól hallottad, lemondta – vágta rá Hitomiko. – Máshol akadt dolg…

- Értsem úgy, hogy több mint egy órát várakoztam, te pedig nem szóltál? – vágott közbe Hiroto. Önmagában dühös volt, tombolt, mintha élete legnagyobb lehetőségét vesztette volna el, viszont kívülről megőrizte a tökéletes póker arcot.

Hitomiko szép arcán, egy gonosz mosoly jelent meg.

- Kíváncsi voltam, meddig várod – szólalt meg. Hiroto fejébe, ekkor pattant el teljesen az ideg. Játszanak vele, bolonddá teszik! Nem, ezt nem hagyhatja, vissza kell valamivel vágnia, gyerünk Hiroto gondolkozz…

- De kedves vagy – jegyezte meg epésen. – Akkor, én most megyek, és eltöltöm a mai szabadnapomat – szűrte ki a fogai között. Hitomiko arcára újból megjelent a mosoly.

- Sajnálom, Hiroto, ezt nem engedhetem meg – jegyezte meg. – Midorikawával kellett volna elkészítened, de ez most sajnos rád maradt – folytatta negédes mosollyal. Hiroto felé nyújtott egy papírkötetet, amit a vörös morogva vett el.

Hirotónak minden önuralmára szüksége volt, hogy ne essen neki a nőnek. Dühe egyre jobban terjedt, és nem Hitomiko felé, hanem a társa felé, Midorikawa felé. A férfit okolta mindenért. Nemcsak plusz munkát kell végeznie, bolondot tettek belőle! Velem, nem lehet csak így játszani – gondolta magában -, első dolgom lesz ezt neki megtanítani – határozta el.

oOoOo

Hiroto a lakása felé tartott. Egy óriási apartmanba lakott, ahol egy lakás egyenlő volt egy szinttel. Mindenhol fényűzés látszódott. Amint belépett az ajtón, maga mellett egy recepciót pillantott meg. Egy igencsak törpe, férfi ült ott, Megane nevet viselte. Valóságos otaku volt, amit Hiroto nehezen viselt. Amikor elvesztette a kulcsát, órákat kellett várakoznia, hogy egyáltalán beszélni tudhasson a férfival, annyira elmerült a játékban.

A liftnél egy ismerős arcot pillantott meg. Osztálytársa volt, általánostól kezdve az egyetemig a lány, viszont alig váltottak pár szót az évek alatt, és láss csodát! Egy házban laknak, ugyanott dolgoznak. Csak, Haruna titkárnő volt, nem üzletember.

- Haruna-san! – szólította meg a nőt. Haruna, amint meghallotta a nevét, kiejtette a kezében lévő szatyrokat, amik hangos csattanással értek földet.

- Jaj! – kiáltott fel. – Hiroto-san – intett egyet, s azonnal lehajolt pakolni.

- Segítsek? – fordult felé a férfi. Haruna megrázta kékes-feketés haját; nem kellet segíteni, már készen is volt. Közben meg is érkezett a liftjük. Mindketten csendesen beszálltak, majd Hiroto törte meg a csendet.

- Hogy vannak az öcsédék?

- Kidou tökéletesen jól van, most lesz egy vizsgája nem sokára, nagyon sokat tanul – válaszolta csendesen Haruna. – Endouval is ugyanez a helyzet – kuncogott egyet.

Hiroto arca olyan színt öltött, mint a haja, majd hirtelen kapta el a fejét. Pár hete, amikor végeztek mindketten az egyetemen, hirtelen magánál találta Harunát, vele együtt az öccsével, és annak két fura haverjával, Fudouval és Endouval. A következő pillanatban már ünnepeltek is, a harmadik pillanatban a négy felnőtt hullarészeg lett. Fogalma sincs most se, se akkor, hogy mit tett. Az apartman biztonsági felvételei láttán eléggé részeg volt, ahhoz, hogy nem hozzá illő dolgokat tegyen. Márpedig Hiroto rendes ember volt. Állítólag Endouval igencsak összeszűrte a levet, mivel mind a ketten a fürdőkádban ébredtek fel. Fudou és Kidou, pedig a város másik végében találtak rá. Haruna, jó lány révén, a fotelon ébredt.

Haruna hangosan felnevetett, neki nem volt semmi rossz élménye az éjszakával kapcsolatban. Neki jó.

- Így elnézve az arcodat… - kezdett bele Haruna, mire Hiroto nyomban odafigyelt. – Nem baj, hogy megadtam Endounak a telefonszámodat? – vigyorgott egyet. Hiroto arcából kifutott a vörösség, elsápadt. Haruna hangosan felkacagott, majd hátba verte a férfit.

- Csak hülyítelek, na meg is érkeztem Hiroto-san! Viszlát – köszönt el, majd kisétált a liftből. Hiroto az utolsó pillanatban bemutatott neki. Eszébe jutott, hogy miért is kerülte el az iskolában a nőt. Pletykás volt, mint valami vénasszony, pluszban mindig hozzá költött valami oda nem illőt. Nem hiába járt újságíró klubba.

Hiroto elgondolkodott, hogy mi lett volna, ha megtudja, találkozott már, azóta Endouval. Megbeszélték az ügyet, semmisnek tekintik. Azóta Hiroto valamiért kerüli a kortársait.

oOoOo

Miután felért a lakására – amit egyelőre a szülei finanszíroznak -, lezuhanyzott, megebédelt, ezek után hozzá látott a munkájához. A düh még jobban nőtt benne, amint meglátta, hogy mit kell kitöltenie. Személyes adatokat, hogy együtt dolgozzon Midorikawával a projekten. Fortyogva töltötte ki, ellenállva a kísértésnek, hogy retinarohasztó színnel írja meg Hitomikónak. Maradék szabadidejével, pedig virtuális pókerrel töltötte el, mint ahogy mostanában mindig.

Amikor nyerő szériája volt éppen, és teljesen beleélte magát, egyetlen apró tényező zavarta meg. Telefonja élesen csörögni kezdett. Azonnal felvette.

- Konwanba¹! – kiáltotta bele valaki, Hiroto összerezzent a hangos szótól. – Kiyama Hirotóval beszélek nem?

- Üdv, igen Kiyama Hirotóval beszél. Maga? – válaszolt üzleti hangnembe Hiroto.

- Midorikawa szolgálatára! – nevettek bele. Hiroto nem tudta, hogy sírjon, vagy nevessen. Előbb nézte volna, ki egy ötéves gyereknek, mint Midorikawának. Habár, ha öt éves is lenne, akkor is egyenrangú félként kezelné. Hisz ilyen, Kiyama Hiroto.

- Rendben. Megkérdezhetném, hogy miért nem jött el a találkozóra?

- Gome²! Csak Shindou és Tsurugi összekapott Tenmán, elég csúnyán néztek ki, ezért bevittem őket az állatorvoshoz – heherészett Midorikawa. Hiroto szemet forgatott. Nem lehetséges, hogy ettől az embertől tanulhasson! Nem lehetséges, hogy… hogy egy ilyen társat kapjon! Mégis milyen állatai lehetnek? Mi az, hogy összekaptak Tenmán? Egyáltalán ki az a Tenma?

¹: Jó estét!

²: Bocsánat/Bocsi